Az Alkonyat-sorozat vámpírjai különböznek a hagyományosan ábrázolt vámpíroktól. Meyer vámpírjainak például nincsenek hosszú szívófogaik, mint ahogy a legtöbb vámpírt ábrázolni szokták, hanem igen erős és éles fogakkal rendelkeznek. A vámpírok általában elégnek, ha napfény éri őket, az Alkonyat vámpírjai ezzel szemben gyémántos fényben kezdenek ragyogni. Nem szükséges feltétlenül emberi vért inniuk, Cullenék például kizárólag állati véren élnek, mert nem akarnak embert ölni. Meyer azzal magyarázta a különbségeket, hogy amikor elkezdte írni az első regényt, nem volt tisztában a hagyományos vámpírszemlélettel, mert saját bevallása szerint sosem olvasott horrortörténeteket; a szereplőit egyszerűen csak ilyennek képzelte el. Csak nem sokkal a regény megjelenése előtt döbbent rá, hogy az ő vámpírjai „mások”, de már nem akarta megváltoztatni a történetet. Az Alkonyat-vámpírok e mellett rendkívül gyönyörűnek tűnnek az emberi szem számára, hideg, szoborszerű a testük, halhatatlanok, erősek és gyorsak, és közülük néhányan különleges képességekkel is rendelkeznek, Edward és a Volturi vezetője, Aro például képes a gondolatokban olvasni, a Volturi egyik testőre, Jane pusztán a gondolataival képes vámpíroknak és embereknek egyaránt fizikai fájdalmat okozni, Edward testvére, Alice pedig látja a jövőt.

A sorozat mitológiájának másik meghatározó része a vérfarkasok legendája. A Forks környékén élő kvilájúta (Quileute) indián törzs tagjai képesek farkassá változni, ha arra van szükség, hogy megvédjék a törzset bármilyen veszélytől, de főképpen a vámpíroktól, akik ősi ellenségeik. A kvilájúták átváltozása akaratuk függvénye, nem köthető például a Hold változásához, mint az igazi vérfarkas legendáknál, ezért a negyedik könyv végén a Volturi például megállapítja, hogy a kvilájúták nem a „Hold Gyermekei” (Children of the Moon), ahogy a Volturi a holdtöltekor vérfarkassá változó embereket nevezi, hanem úgynevezett „alakváltók” (shape shifters). A törzs átváltozni képes tagjai férfiak, bár később kiderül, hogy nők is képesek rá. A farkassá változottak erősek, hatalmasak, mindaddig, amíg rendszeresen átváltoznak, nem öregszenek, és a falka képes hallani egymás gondolatait is, amíg farkasformában vannak. A farkasokat az Alfa vezeti, akiből egy falkában csak egy lehet. Így például amikor Jacob akaratlagosan elszakad a falkától, nem hallja többé a többiek gondolatait, csak a saját falkájáét; illetve felfedezi, hogy két külön falka alfahímjei viszont tudnak egymás gondolataiban olvasni. A kvilájúta törzs valóban létezik, és valóban farkasok leszármazottainak tartják magukat, ám a legenda további részeit, kiváltképp a vámpírokra vonatkozóakat, Meyer találta ki.

From